Hétvégén Joós Judit Winter Tribal Camp eseményén jártam, ami mindig fontos találkozási pont a törzsi hastánc iránt érdeklődők számára.
A program nemcsak tánctechnikát és színpadi jelenlétet fejleszt, hanem a közösségépítésre és önismeretre is hangsúlyt fektet – köszönhetően Judit egyedi megközelítésének és sokrétű szakmai hátterének.
Az, hogy egy ilyen hétvége mennyi impulzust ad leírhatatlan, de most egy ennél is aktuálisabb témáról szeretnék írni: a generációk együttműködéséről, vagy inkább arról, hogy ez milyen ritkán valósul meg.
48 éves vagyok, és egyre jobban érzem magam a táncban. Mostanra olyan tapasztalatokkal rendelkezem, amelyeket 20-30 évesen elképzelni sem tudtam volna. Mégis azt látom, hogy a fiatalok közül kevesen nyitottak arra, hogy együtt dolgozzanak vagy tanuljanak az idősebbektől. Ez nemcsak a tánc világában van így – a munkahelyeken, a közösségekben és a társadalomban is gyakori jelenség, hogy a generációk között szakadék tátong. A kommunikáció erről a témáról /is/ fanatikus irányt vett. Az érzékletesség kedvéért pár aktuális példa: "Miért nem altatjuk el az időseket és legfőképpen miért tartjuk el őket?" A másik oldal: "Ezek a fiatalok már teljesen hülyék nem tudnak semmit. Bezzeg mi!"
Ilyen torzlátású közegben nehéz együttműködni.
Pedig a kutatások szerint a többgenerációs együttműködés számos előnnyel jár. Egy 2022-es kutatás szerint a fiatalok gyakrabban érzékelnek generációs feszültséget, míg az idősebbek harmonikusnak látják a kapcsolatot a fiatalabbakkal. Ennek egyik oka, hogy a különböző korcsoportok gyakran más kommunikációs stílust és értékrendet képviselnek, ami távolságtartáshoz vezethet. Pedig több tanulmány kimutatta, hogy amikor a generációk együtt dolgoznak felgyorsul az innováció, a kreativitás és a tanulási folyamatok.
És akkor itt jön az a különleges tapasztalat, amit ebben a tánctáborban éltem meg:
Volt néhány fiatal, akik nagyon jól tudtak együttműködni az idősebbekkel.
Nemcsak, hogy nyitottak voltak a közös munkára, hanem láthatóan élvezték a sokszínűséget, amit a generációk közti keveredés nyújtott számukra. Miközben mi, idősebbek ugyanilyen inspirálónak éltük meg a jelenlétüket – friss energiát, új nézőpontokat hoztak a csoportba- ők is profitáltak a tapasztalatainkból.
Ez az élmény megerősített abban, hogy a generációk együttműködésének nemcsak létjogosultsága, hanem óriási hozzáadott értéke is van. Egy olyan világban, ahol a fiatalok sokszor csak egymástól szeretnének tanulni és az idősebbek gyakran izolálódnak, ezek a tapasztalatok aranyat érnek.
Ahhoz, hogy a generációk közötti együttműködés természetesebbé váljon, tudatosan kell törekednünk arra, hogy megértsük egymást. A fiataloknak érdemes felismerniük, hogy az idősebb generáció nemcsak régi beidegződéseket hordoz, hanem értékes tudást és tapasztalatot is. Az idősebbeknek pedig nyitottnak kell lenniük az újra. Legyen az technika, gondolkozásmód, beszédstílus.
Amikor a generációk találkoznak, és valóban együttműködnek, az mindenki számára előnyös. Ahelyett, hogy elzárkóznánk egymástól, érdemes lenne tudatosan keresni azokat a helyzeteket, ahol fiatalabbak és idősebbek együtt tanulhatnak és fejlődhetnek.
Végső soron nem az életkor számít, hanem az, hogy mennyire vagyunk nyitottak egymásra! Nem?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése