Ezt a kérdést többen is feltették nekem, ezért gondoltam válaszolok részletesen és igyekszem úgy, hogy a tanulságos részét ti is megkapjátok.
2001 óta táncolok és 2005 óta tanítok hastáncot. Az elmúlt közel 20 év alatt számtalan csoportom alakult ebből az egyik legnagyobb veszteség a Babylon Bellydance Company volt, amit Sarkadi Eszter Mirkával vezettünk. Nagyon aktív, inspiráló és sikeres évek voltak ezek Mirka Indigó stúdiójában.
Mirkával:
Akkoriban a budapesti három csoportom és vidéki két csoportom tanítványi száma hatvan fő fölött volt. Sokat dolgoztam azért, hogy eljussak odaáig. De az ellenerők - akiket ez csöppet sem érdekelt - még keményebben dolgoztak. Olyan ez, mint amikor megszületik valaki és kialakulóban van az immunrendszere. Nem futhat el vagy hátrálhat meg, meg kell küzdenie különben minden elvész. Ha sikeres vagy bármiben is az ellendrukkerek meg fognak jelenni. Akkor - ma már tudom nem kellett volna - én feladtam a küzdelmet. Nem értettem mi történik velem. Egy napon visszafizettem a bérleteket és elküldtem ennyi tanítványt. Csak azért mert volt köztük kettő aki - személyiségéből adódóan bárhol bármilyen körülmények között - romboló elem.
A Babylon magja:
Közel egy évig a tánc felé sem néztem. De nagyon hiányzott.
Nem bírtam tovább és újult erővel nekivágtam. De az a közel egy év elég volt ahhoz, hogy teljesen elölről kelljen mindent kezdenem. Ekkor indult útjára a Sweet Ginger. Nagyon lassan fejlődött de nagyon szépen.
A Sweet Ginger magjával:
Aztán mikor már olyan jól mentek a dolgok jött a covid és bemozdultak újra a tipikus ellenerők. Akkor már tudtam mi ez. Már ismertem ezt a fajta áskálódó, romboló viselkedést, mikor a hátad mögött zúzza szét valaki a csoportodat. Semmi gond, gondoltam megbeszéljük és ha kell elválnak útjaink. Ezt most felnőttként fogom kezelni. Nem dobom ki a gyereket is a fürdővízzel. Így is tettem. El is váltak útjaink ettől az ellenerőtől és természetesen a hozzá kapcsolódó emberektől.
Azóta eltelt két év és közben kiderült, hogy az áskálódás, csalfa mosolyba burkolva továbbra is folyik ellenem a csoportomban. Miután még egy, számomra nagyon kedves embert sikerült így elvesztenem, úgy gondoltam ez már nem az a csoport ami volt. Sőt ne is legyen az!
Meg kell újulnom ebben a témában.
Eddig a közösség volt számomra a fontos a táncban. Mostantól a prioritás változni fog. - gondoltam.
Ha a közösségépítés róvására megy a tánc minősége, de a közösségépítés nem is működik, akkor legyen az első a tánc. Ha ettől még aranyos közösség vesz körül az klassz, de ha nem az sem baj csak alkossunk valami jót. A különböző szinteket szétválasztottam és megszüntettem a nevet. Azért mégiscsak a legerősebb mágia a névmágia.
Érdekes módon ez nagyjából mindenkinek tetszett. A haladók így jobban tudnak haladni és a többieket sem frusztrálja az a pár haladó.
Ha valamiben hittem az elmúlt negyven évben az a közösség volt. Igazi kis úttörő maradtam /nem politikai értelemben/ és hittem benne, hogy ez az egyik legfontosabb dolog. Lehet túlságosan görcsösen akartam, hogy a nők ne versengjenek, ne áskálódjanak...
Tanulni, fejlődni csak úgy lehet ha az ember pragmatikus, kiegyensúlyozott és stabil. Lehetne ez is a cél, hiszen egy életen át tanulunk. Mi nők már túlgondoltuk, túlérzelegtük, túlsértődtük az elmúlt mittudomén mekkora időszakot. Szerintem elég volt!
Szóval tanulságként én ezt fogalmaztam meg magamnak:
Ha építesz magadnak egy világot - szóljon az bármiről is - ne hagyd, hogy mások lerombolják! Ha bármi ilyet tapasztalsz határozottan lépj fel és haladj tovább kitartóan a céljaid felé azokkal, akik értékelik a munkádat! Akik nem tisztelnek azokra pedig megtanultam egy új mozdulatot. Jobb váll határozottan felhúz aztán leenged. De ebben a leengedésben minden van. Próbáljátok ki! Szerintem varázslatos gesztus.
Az új Flash Fusion formáció, ami még alakul és remélhetőleg bővülni is fog!
2001 óta táncolok és 2005 óta tanítok hastáncot. Az elmúlt közel 20 év alatt számtalan csoportom alakult ebből az egyik legnagyobb veszteség a Babylon Bellydance Company volt, amit Sarkadi Eszter Mirkával vezettünk. Nagyon aktív, inspiráló és sikeres évek voltak ezek Mirka Indigó stúdiójában.
Mirkával:
Akkoriban a budapesti három csoportom és vidéki két csoportom tanítványi száma hatvan fő fölött volt. Sokat dolgoztam azért, hogy eljussak odaáig. De az ellenerők - akiket ez csöppet sem érdekelt - még keményebben dolgoztak. Olyan ez, mint amikor megszületik valaki és kialakulóban van az immunrendszere. Nem futhat el vagy hátrálhat meg, meg kell küzdenie különben minden elvész. Ha sikeres vagy bármiben is az ellendrukkerek meg fognak jelenni. Akkor - ma már tudom nem kellett volna - én feladtam a küzdelmet. Nem értettem mi történik velem. Egy napon visszafizettem a bérleteket és elküldtem ennyi tanítványt. Csak azért mert volt köztük kettő aki - személyiségéből adódóan bárhol bármilyen körülmények között - romboló elem.
A Babylon magja:
Közel egy évig a tánc felé sem néztem. De nagyon hiányzott.
Nem bírtam tovább és újult erővel nekivágtam. De az a közel egy év elég volt ahhoz, hogy teljesen elölről kelljen mindent kezdenem. Ekkor indult útjára a Sweet Ginger. Nagyon lassan fejlődött de nagyon szépen.
A Sweet Ginger magjával:
Aztán mikor már olyan jól mentek a dolgok jött a covid és bemozdultak újra a tipikus ellenerők. Akkor már tudtam mi ez. Már ismertem ezt a fajta áskálódó, romboló viselkedést, mikor a hátad mögött zúzza szét valaki a csoportodat. Semmi gond, gondoltam megbeszéljük és ha kell elválnak útjaink. Ezt most felnőttként fogom kezelni. Nem dobom ki a gyereket is a fürdővízzel. Így is tettem. El is váltak útjaink ettől az ellenerőtől és természetesen a hozzá kapcsolódó emberektől.
Azóta eltelt két év és közben kiderült, hogy az áskálódás, csalfa mosolyba burkolva továbbra is folyik ellenem a csoportomban. Miután még egy, számomra nagyon kedves embert sikerült így elvesztenem, úgy gondoltam ez már nem az a csoport ami volt. Sőt ne is legyen az!
Meg kell újulnom ebben a témában.
Eddig a közösség volt számomra a fontos a táncban. Mostantól a prioritás változni fog. - gondoltam.
Ha a közösségépítés róvására megy a tánc minősége, de a közösségépítés nem is működik, akkor legyen az első a tánc. Ha ettől még aranyos közösség vesz körül az klassz, de ha nem az sem baj csak alkossunk valami jót. A különböző szinteket szétválasztottam és megszüntettem a nevet. Azért mégiscsak a legerősebb mágia a névmágia.
Érdekes módon ez nagyjából mindenkinek tetszett. A haladók így jobban tudnak haladni és a többieket sem frusztrálja az a pár haladó.
Ha valamiben hittem az elmúlt negyven évben az a közösség volt. Igazi kis úttörő maradtam /nem politikai értelemben/ és hittem benne, hogy ez az egyik legfontosabb dolog. Lehet túlságosan görcsösen akartam, hogy a nők ne versengjenek, ne áskálódjanak...
Tanulni, fejlődni csak úgy lehet ha az ember pragmatikus, kiegyensúlyozott és stabil. Lehetne ez is a cél, hiszen egy életen át tanulunk. Mi nők már túlgondoltuk, túlérzelegtük, túlsértődtük az elmúlt mittudomén mekkora időszakot. Szerintem elég volt!
Szóval tanulságként én ezt fogalmaztam meg magamnak:
Ha építesz magadnak egy világot - szóljon az bármiről is - ne hagyd, hogy mások lerombolják! Ha bármi ilyet tapasztalsz határozottan lépj fel és haladj tovább kitartóan a céljaid felé azokkal, akik értékelik a munkádat! Akik nem tisztelnek azokra pedig megtanultam egy új mozdulatot. Jobb váll határozottan felhúz aztán leenged. De ebben a leengedésben minden van. Próbáljátok ki! Szerintem varázslatos gesztus.
Az új Flash Fusion formáció, ami még alakul és remélhetőleg bővülni is fog!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése