Másik kultúrát favorizálok e és ennek mi köze van a csokoládéhoz?

Ez az írás azért született, mert nem vagyok egyedül akkor, amikor a hastánc miatt idegen kultúrák favorizálásával vádolnak és lenézően kérdezik: 

Miért nem magyar néptáncot táncolok magyar létemre? 

Nagyra becsülöm a népművészetünket - a zenét és a tárgyi kultúrát, a hagyományőrzést. Táncoltam néptánccsoportban, de más dolog alkotni és más dolog a hagyományőrzés. 

Olyan a különbség a két tánc között, mint felolvasni egy népmesét vagy fejből mondani egyet. Mindkettőnek megvan a helye és tapasztalatom szerint mindkettőre van is igénye a gyerekeknek. De a két folyamat nem ugyanaz.
Meg aztán hova lettek a dobok? Vannak akik szerint eltüntették a veszélyesnek ítélt dobokat zenéinkből és nem kétséges, hogy ezzel együtt mozdulatok és tudatállapotok is eltűnhettek. Számomra ez teljesen elfogadható, - bár tudományosan nem értek hozzá, hanem annál mélyebb zsigeri hiányt érzek.
Mindemellett a néptáncainkban a nőnek kevés lehetősége van kibontakozni - és még az is lehet, hogy ez összefügg a dobok eltűnésével. Úgy érzem nem tudunk elég régre, elég mélyre visszanyúlni.
De a kérdésre végső soron az a válaszom, hogy a kettő nem ugyanaz. A hastáncnak az a fajtája amit én művelek nem egy népnek a tánca. Jobban hasonlít az utcai táncokhoz, - ahol mindenki egyedi kreativitással alkotja meg a mozgását, beépítve továbbgondolva a többiekét a mozdulattárába-  mint egy közel-keleti folklór tánchoz. Semmi köze határozottan egy darab másik kultúrához nincs, így semmiféle hagyományőrzéshez sincs. Persze játszunk a keleti elemekkel is és sokszor a látványvilág erősen hajaz rá, de minden csak illúzió. Ilyen népek sehol nincsenek és nem is voltak. Fantázia törzsek fantázia tagjai vagyunk. 

De miért a törzsi fúziós hastánc?

Érdemes tudni, hogy a törzsi fúziós hastánc nyugati vívmány. A csípő ejtése rezegtetése, csavarása, a test és a karok hullámoztatása pedig nem csak a keleti nők privilégiuma. (Sőt, hogy nekik valójában ezt mennyire és milyen körülmények között szabad tenniük ...)

Egyszerűen azért ez a tánc mert élő. Mi alakítjuk, folyamatos interakcióban egymással. Senki - jobb esetben - nem kotyog bele, hogy nem szabad ezt meg azt csinálni. Van benne szabadság, a fúziós hastánc azt épít be amit csak lehet és nagyon sok mindent lehet. Legtöbbször teljesen mai, kortárs zenékre dolgozik, mégis közben mély kapcsolat alakulhat ki ősi életérzésekkel és önmagunkkal. Ez egy élő viszonylag új játék természetesen kialakult alapszabályokkal.

Most akkor ilyen multikulti vagyok?

Minden tök jó; jöhet az olasz tészta és szóljon a Buena Vista közben a youtube-ról és igyunk német sört, tegyünk egy kis indiai fűszert a kajába, igyunk aztán egy török kávét és hennát a kézre... 

Nagyon szeretem, hogy a világ sokszínű, de én itt születtem és anyu nem azért nevelt fel olyan szépen és olvasott nekünk annyi Weöres Sándort, hogy én valami más legyek. Itt maradtam mindannak ellenére, hogy sok minden nekem sem tetszik. 

- Akkor sokkal jobb lenne, meg könnyebb ha elmennék - mondják, de akkor szépen lassan valami mássá válnék. Szóval nem igazán vagyok multikulti mert itt kuksolok egy kis faluban, körbelaktam a Pilist, mint akit összeköt valami vele és a legtávolabbi pont amire vágyok, ahol élnék az most Esztergom. :)

Szóval magyar vagyok, de nem gondolom, hogy ez azt jelenti, hogy kötelességem rakott szoknyában, fonott hajjal hagyományt őrizni. Megteszik ezt helyettem mások. Bizonyára nekik az a dolguk. Nekem meg nem.

Urambocsá' magyarkodni nem feltétlenül azonos a magyarnak lenni fogalommal. Ez nyilván nem jellemző minden hagyományőrzőre, hanem inkább azokra, akik valamiféle sémát akarnának ráerőltetni a többiekre. Ezt csináld, miközben így nézz ki és ettől leszel magyar. Nem hiszem, hogy ez így működik.

..és hogy jön ide a csokoládé?

Ez a tánc nem egy másik kultúra tánca, hanem olyan, mint a csokoládé. Van ahol ideális körülmények voltak arra nézve, hogy kialakuljon a kakaóbab és nézzétek mit tettünk vele. Meghódította az egész világot. Ma melyik kultúrához kötnétek? Azték, maja? A ma ismert belga svájci vagy akár a Tibi csokinak ahhoz nem sok köze van, amit és ahogyan ők fogyasztották. Úgyhogy ahhoz, hogy kialakuljon a mai csokoládé elég sok kultúrának kellett dolgozgatnia vele és alkotgatni rajta. Ma meg már mindenkié. De milyen ügyesek voltunk így együtt. :) 

Na ez az egész törzsi fúziós hastánc téma is ilyesmi és én ezt választottam, mert ettől igazán nőnek érezhetem magam. Meggyőződésem, hogy idővel legalább annyira népszerű lesz a nők körében, mint a csokoládé, mert legalább olyan sokféle és legalább olyan sok örömet okoz nekünk. 

Ennyi.