Nyári tábor. Erre szocializáltak minket az iskolában és ezt a részét talán mindenki szerette/szereti is. Mert egy teljesen más közegben, aktívan, szórakozva eltöltött pár nap még jobban összekovácsol egy közösséget. Főleg ha annak megvannak a jól bevált keretei.
Az aktív kikapcsolódásban hiszek. Sok tánc, pici sport, természet, táncmeditáció és az elmaradhatatlan akadályverseny.
Na igen. Az akadályverseny. Azért írok most pár sort mert az ebből készített video némi magyarázatra szorul.
Hol is kezdjem? Szóval - ciki vagy nem de - elég aktív úttörő voltam, így rengeteg akadályversenyen vettem részt. Emlékszem egyszer a Szentendrei szigeten nagyon eltévedtünk és....na de most nem erről szeretnék írni. Számomra mindig hatalmas élmény volt.
 |
| A csapatok a verseny után /sajnos Laura nélkül/ |
A verseny része - mert kis csoportok versenyeznek egymással - az pedig arról szól, hogy játékosan is összemérhetjük tudásunkat.
Az idei táncos-kalandos hétvégén is szóba került, hogy milyen kevés női közösség tagjai tudják valóban tisztelni egymást és maximum ilyen aranyosan versenyezni veszekedések és komoly rivalizálás helyett, pedig mindannyian vágyunk rá. Vajon miért van annyi rossz élményünk arról, ahogyan a nők egymással tudnak viselkedni?
Mi arra jutottunk, hogy azokban a közösségekben nincs rivalizálás és egymásra fújás, ahol mindenkiben egyértelmű a szándék, hogy jól szeretné érezni magát és ahol valóban nincs elvárásunk a többiekkel szemben. Ha valaki mégsem tudja ezt elérni, nem mutogat a többiekre, hogy ők a hibásak, hanem pontosan tudja, hogy valamit önmagában kell helyre tennie. Szóval az is fontos, hogy legyen némi önismerete. Ez általában olyan nőknek sikerül, akik már tudják mik a valódi problémák és nem csinálnak maguknak feleslegesen mondvacsinált bajt. Így könnyebben leküzdhető a trópusi hőség, a vihar a Duna közepén egy kis kenuban vagy a magasság egy fa tetején, a fáradtság, a szomjúság vagy lehet hogy bármi. :)
A kölcsönös tisztelet, az együttes közös akarata annak, hogy jól érezzük magunkat és némi önismeret után elképzelhető, hogy akárhány évesek is vagyunk olyan önfeledten tudunk játszani, mint gyerekkorunkban. A játék pedig nem csak szórakozás, hanem tanulás is egyben.
A videókat a játék folyamán kötelezően rögzítették a csapatok. Ezekből a pillanatokból készült ez a kis film. Az önfeledtség ne tévesszen meg senkit. Nyolcvan feladat, harminc pontos kvíz hegyen völgyön biciklivel negyven fokban. Higgyétek el emberpróbáló volt és nagyon is komoly. Azért a táncórákból is válogattam pár részletet. Jó szórakozást! :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése